Ma egy új srác jött az osztályba. Nagyon jó képű, ezért az összes osztálytársam őt vette körül, kivéve én. Természetesen ő is levegőnek néz, szintúgy, mint a többiek, akik már évek óta ismernek. De ez alól is van egy kivétel: A barátnőm, Dina. Ő az egyedüli, aki szóba áll velem, 1 kisebb - nagyobb 3. osztályi incidens óta, de erről majd később. Szóval a lényeg: Mivel egy húsvér lány vagyok, ezért észreveszem, hogy az a srác nagyon jóképű, de mivel van 2 fantasztikus rejtett képességem (jó emberismerő vagyok, és mindig megérzem, ha valaki hazudik), ezért volt egy olyan benyomásom, hogy ez a srác is csak egy a sok közül, és inkább hagytam. Miután az új srác lerázta a többieket, elküldte a padtársamat, és odaült mellém.
-Szia, szépség! - köszönt egy rossz fiús mosollyal
-Szia, mit keresel itt??? - néztem rá értetlenül
-Te eddig hogyhogy nem jöttél oda hozzám?
-Miért mentem volna? - néztem most már összeráncolt szemöldökkel
-Mert pont egy ilyen szép lány kéne mellém, mint amilyen te vagy, hogy egy egész legyek, ne csak egy fél! - és ekkor elkezdett egy kicsit kacérkodni az arcával
-Figyelj csak! Nem tudom, észre vetted-e, de nekem nem nagyon vannak barátaim, és nem véletlenül!
-Végre egy lány, aki nem csak, hogy szép, de még ki is áll magáért!
-Tűnj el innen! - néztem rá ijesztően
-Ok, nyugi, vadmacska! Később még keresni foglak!
Azzal a fiú tovább állt. Elteltek az órák, és én mentem az ebédlőbe. Megláttam, hogy a sor végén ott áll az új srác, ezért inkább kikönyörögtem egy felsőstől, aki ott volt a sor elején, hogy had álljak be a hátához.
*****"haza" értem*****
Felsiettem a kijelölt szobámba, Dinát megkértem, hogy fedezzen (ismét), mivel ő a szobatársam. Amint a nevelő másik szobába ment, már ki is hajoltam az ablakpárkányon, le is másztam egy hatalmas fa segítségével, és már el is szöktem a kedvenc fámhoz.
